26 éjszaka - Erotikus kalandok
25.
Csajozási és pasizási tanácsok
- Xenofón mereven ragaszkodott a tényekhez - bólogatott Daltry professzor, és
kékes szivarfüst felhőt fújt a plafon felé.
- Ami viszont Tuküdidészt illeti, ő hajlamos volt helyenként kiszínezni az
eseményeket a drámai hatás kedvéért, úgyhogy az ember csak legyen óvatos
Tuküdidésszel! Másrészről viszont Hérodotosz…
Az udvariasság kedvéért megpróbáltam érdeklődést színlelni, miközben a jó
professzor minduntalan elkalandozott. Egy öregdiák hamis álcájába bújva loptam
be magam a tanszékre, azzal az eléggé hihető indokkal, hogy volt kollégáját,
Anderpol professzort keresem - Xanthippe apját. Ez alapján feltételezte, hogy
magam is osztozom az ógörög történetírók felé irányuló érdeklődésében. Alaposan
tévedett. Daltry professzor a Columbia Egyetem ókor tanszékének vezetője volt,
Anderpol professzor nyugdíjba vonulása óta. Utolsó esélyként fordultam hozzá,
abban a reményben, hogy útmutatásával megtalálhatom Xanthippe apját, így
feltehetően magát Xanthippe-ot is. Angéla, a zsaru barátnőm szóba sem állt
velem, miután lecsaptam a kagylót, amikor Miss Greenglass betoppant kisded
telefonos fantáziálgatásunk kellős közepén. (Miss Greenglass sem szóval, sem
tettel nem utalt az incidensre, én pedig túlságosan is zavarban voltam ahhoz,
hogy előhozakodjam vele.) Elmagyaráztam Daltrynak, hogy Anderpol professzor az
egyik régi tanárom volt, és bizonyos érzelmi okokból szeretnék a nyomára
bukkanni. Sajnos, amikor végre rávettem, hogy összpontosítson az általam
felvetett témára, felvilágosított, hogy Anderpol hosszú utazásra indult Európába
és Ázsiába, így nincs állandó lakcíme.
- Értem - bólintottam, és megpróbáltam elrejteni csalódottságomat. Aztán az
utolsó szalmaszál után kaptam:
- Merő véletlenségből, nem tudja, hogy a… izé… a felesége és a lánya is vele
mentek? Xanthippe, a lánya? A professzor meglepettnek tűnt.
- Nos, sejtelmem sincs - csóválta a fejét.
- Tulajdonképpen azt sem tudtam, hogy Anderpolnak van egy lánya.
- Pedig van! - mondtam.
- Csakugyan van neki egy. A hölgy a… Szóval a szórakoztatóiparban dolgozik.
Tiffanynak hívatja magát. Tudja, afféle művésznév.
- Á, igen, értem - bólogatott Daltry.
- Úgy vélem, érthető, bár nem túl jó dolog. A Xanthippe régi, szép, klasszikus
név. Bizonyára emlékszik, hogy Theopompus egyszer, az egyik filippikájában arról
beszélt… Gyorsan közbevágtam, nehogy megint az ókoriaknál kössünk ki.
- Eléggé szokatlan, ugye? Hogy egy nőnek ilyen neve legyen. Úgy értem, X betűvel
kezdődik. Esetleg ön… Szóval nem ismer másokat ilyen névvel?
- Tessék? Á, értem, mire céloz. Igen. Nem. Nem, ha belegondolok, azt hiszem,
nem.
- Attól tartok, én sem - sóhajtottam, és felálltam, hogy elinduljak.
- Nos, mindenesetre nagyon köszönöm, professz...
- Természetesen Miss Kanellopoulost leszámítva - mormolta a professzor. Azonnal
visszaereszkedtem a székre.
- Miss Kanéi… kicsoda?
- Igen, Miss Kanellopoulos. Tudja, Xenobia.
- Nem tudtam - mondtam.
- Ezt miért nem mondta eddig? Ki ez a Miss Kanéi… Xenobia?
- Ő az egyik oktatónk. Pontosan ezen a tanszéken. Bizony. Ógörögöt tanít,
méghozzá nagyon jól. Tudja, nem könnyű tárgy. Nem Xenobia, hanem az ógörög. Azon
tűnődtem, hogy vajon maga Xenobia mennyire lehet ősi, de tartózkodtam attól,
hogy rákérdezzek.
- Á, és gondolja, hogy találkozhatnék vele? - kérdeztem, a lehető legmellékesebb
hangon.
- Csak úgy, kíváncsiságból - tettem hozzá gyorsan.
- Ahogy mondtam, érdekelnek a különlegese nevek. És a Xenobia olyan…
klasszikusnak hangzik.
- Ó, csakugyan - mondta Daltry azt hiszem Cratippus volt az, aki a papnőkre
hivatkozott, amikor...
- Igen, én is azt hiszem - léptem gyorsan közbe -, és mit gondol, ez a Xenobia
elérhető távolságban van pillanatnyilag? A professzor a karórájára pillantott,
majd miután rájött, hogy nincs neki, felnézett a faliórára.
- Igen, úgy gondolom, még itt lehet. Talán az előadótermében megtalálja. Nézzük
csak...
- Kinyitott egy mappát az asztalán, és valami táblázatot tanulmányozott.
- Igen, a háromhuszonegyes. Pontosan ebben az épületben van.
- Ez csodás! - mondtam.
- Köszönöm, professzor úr! És adja át üdvözletemet Tükididisnek! Miközben a
harmadik emelet felé haladtam egyfelől rendkívül izgatott voltam, hogy
rábukkantam egy igazi X betűs hölgyre, méghozzá ilyen kényelmes közelségben.
Másrészt viszont attól tartottam, hogy ez az ógörög oktató egy totyogó,
műfogsoros, vén madárijesztő lesz, ritkuló hajjal és bibircsókkal az orrán. De
szorított az idő, ráadásul az X betűs nők olyan ritkák voltak, hogy
gyakorlatilag egyetlenegyet sem ismertem.
Ezért elhatároztam, mindent elkövetek annak érdekében, hogy Xenobiát felvegyem a
listára, tekintet nélkül a korára és a megjelenésére. Azt mondogattam magamnak,
hogy a világ bármely nőjét képes vagyok a magamévá tenni, ha rá tudok nézni
anélkül, hogy elhánynám magam. Vagy legalábbis reméltem, hogy így áll a helyzet.
A szívem majdnem kiugrott a helyéről, továbbá az elszántságom azonnal megingott,
amikor a háromhuszonegyes terem felé közeledve megpillantottam a helyiségből
kilépő nőt. A hölgy alacsony volt, kövér, foghíjas és legalább a hatvanötödik
évét taposta. Hát, ez van. Mialatt a Miss Greenglass ágyba cipeléséről szőtt
álmaim kezdtek szertefoszlani, megállítottam az asszonyságot.
- Elnézést, hölgyem - mondtam.
- Esetleg ön Miss… izé, szóval ön Xenobia?
- Nem - rázta a fejét, és hirtelen nagyon megszépült a szememben.
- Xenobia ott van - mutatott az ajtóra, ahonnan az imént kilépett, majd
továbbkacsázott. Vettem egy nagyon mély lélegzetet, aztán bekopogtam és
kinyitottam az ajtót. A nő a terem végébe állított íróasztal mögött ült. Amikor
megpillantott, felállt és megkerülte az asztalt. Tátott szájjal meredtem rá.
Becslésem szerint harminchat-harminchét éves lehetett. Éjfekete haja rövid volt,
de nagyon dús, és olyan formán, félkörben volt lenyírva, hogy pompás keretbe
foglalta gyönyörű arcát. A szeme a hajához hasonlóan nagyon sötét volt, és
feszülten csillogott a súlyos szemöldök alatt, amely bármely más nő esetében
férfiasnak hatott volna, de az ő arcához tökéletesen illett.
Az arcszíne akár a friss olívaolajé. Ekkor értettem meg először, amikor
felmértem a bőre simaságát és áttetsző voltát, hogy miért hasonlítják ezt a
típust a különleges, mediterrán növényhez. Merev és arisztokratikus pózából
érződött, hogy a saját birtokán áll. A póz egyúttal megmutatta alakjának
bőkezűen adagolt, érett asszonyiságát is. A melle kerek volt és telt, a csípője
valami elképesztő módon gömbölyödött, a lába pedig - legalábbis amit nem rejtett
el belőle a lábszárközépig érő szoknya - tökéletesen, szoborszérűén ívelt.
Megpróbáltam elkerülni, hogy túl mohón és ostobán nézzek rá.
- Elnézést, hölgyem - kezdtem.
- Ön Miss… Kanéi… ö… Miss Xenobia Kanellop...
- Én vagyok Ms. Kanellopoulos - felelte.
- Segíthetek valamiben?
- Azt hiszem, igen.
- Felvillantottam a legellenállhatatlanabb mosolyomat.
- Szeretném elmagyarázni, hogyan. Az arcán mérsékelten kíváncsi kifejezés
honolt.
- Mit szólna hozzá, ha meghívnám ebédelni? - kérdeztem.
- Köszönöm, nem - ingatta a fejét.
- Mit akar, Mr…?
- Walling - közöltem.
- Steven Walling. És amit én szeretnék, nos...
- Hogy miféle hazugság vagy féligazság tolult a nyelvemre, arra már nem
emlékszem. De mindegy, mit adtam elő, a sötét, mindent látó szemek pillantásából
kitetszett, hogy teljesen hatástalan volt. Azon a tekinteten semmi sem
változtathatott, csakis az igazság. Belevágtam.
- Egészen pontosan szexelni akarok magával - vágtam ki egyszuszra. A vastag
szemöldök megemelkedett, de ez volt meglepetésének egyetlen jele.
- Ez igazán hízelgő - mondta olyan hangon, ami világosan jelezte, hogy mindennek
találja az ajánlatot, csak hízelgőnek nem.
- És, ha szabad megkérdeznem, miért szeretné azt csinálni?
- Mert X-szel kezdődik a neve - válaszoltam az igazságnak megfelelően. Azon
töprengtem, hogy a sötét szempárban látott villanás vajon az élvezet szikrája
volt-e, vagy valami egészen más.
- Értem - bólintott Xenobia.
- Tudom, hogy nem túl gyakori női név, de eddig nem tapasztaltam, hogy
erotikusan stimuláló hatása lenne! Volt egy borzasztó érzésem, hogy a küldetésem
reménytelen, de egyelőre képtelen voltam feladni. Hol találnék egy másik X-et?
Ösztönösen megéreztem, hogy csakis a teljes őszinteség segíthet rajtam. Minél
teljesebb, annál jobb. Amióta megkötöttem a fogadást Miss Greenglass-szel,
leszámítva a kezdet kezdetén Abigailt, sosem fedtem fel a fogadás létét,
miközben megpróbáltam túljutni az adott lépcsőfokon. Bármennyire is hiszek abban
(elméleti síkon), hogy a nőkkel őszintének kell lenni, nem gondoltam komolyan,
hogy az efféle őszinte vallomások sokat lendítenének az ügyemen.
Ebben az esetben viszont úgy láttam, csakis ez vezethet eredményre.
- A helyzet az, hogy kötöttem egy fogadást - mondtam.
- Egy kollégámmal. Xenobia csak nézett rám, meg sem rezzent, de a szeme
elárulta, hogy mit hisz el, és mit nem.
- Pontosabban egy hölggyel, aki nekem dolgozik - tettem hozzá sietősen.
- Ő az asszisztensem. Szóval, amit csinálok, azt a fogadás miatt teszem. Nos,
végig kell mennem az ábécén. Nőkkel. Érti, a keresztnevük szerint, A, B, C és
így tovább.
- Tisztában voltam vele, hogy igen esetlenül hangzik a mese, sőt, szinte
abszurdnak hat. Ezzel a módszerrel biztosan nem kaptam volna meg Abigailt. De ez
a Xenobia úgy elbátortalanított, ahogy az édes, ártatlan Abigail sosem lett
volna képes. További néhány másodperc erejéig csak némán nézett rám. Aztán
hátravetette a fejét és hangosan felkacagott. A nevetése kellemesen csengett, de
nem volt túl bátorító.
- És mesélje már el, Mr. Walling - mondta, amikor kissé lecsillapodott -, mi a
tétje ennek a lenyűgöző fogadásnak? Elmondtam neki.
- Értem - bólintott. - Szóval ezért akar velem szexelni, hogy aztán valaki
mással szexelhessen. Hát ez tényleg nagyon hízelgő!
- Nem ez az egyetlen oka! - ráztam meg a fejemet.
- Úgy értem, igen, ez a fő oka, hogy felkerestem. De tudnia kell, hogy ön egy
roppant vonzó nő, akit bármely férfi szeretne megkapni, bármilyen körülmények
között.
- Azzal, hogy nyomatékot adjak a szavaimnak, lassan végigsiklattam a
tekintetemet ragyogó testén, majd visszatértem a szeméhez. Szándékosan
csináltam. Az ösztöneim azt súgták, hogy csak akkor van esélyem megkapni ezt a
nőt, ha legalább olyan merész vagyok, mint amilyen őszinte. Úgy éreztem, a
gyengeség legcsekélyebbjeiére elsöpör az útjából. Xenobia hűvösen méregetett,
cseppet sem zavartatta magát, hogy nyíltan vizsgálgattam a testét.
- Jól megnézett magának? - kérdezte.
- Nem igazán - feleltem -, örökkön-örökké tudnám nézegetni.
- Úgy látom, értékeli a látványt - mondta Xenobia. Úgy éreztem, kissé olvadozik
a jegessége.
- Csakugyan nagyra értékelem - ismertem be.
- Önnek káprázatos teste van. A szája kicsit megrándult.
- Köszönöm - mondta -, de azt hiszem, el kell mondanom önnek, hogy én még szűz
vagyok.
- Maga ugrat engem! - meredtem rá bambán.
- Én ugyan nem!
- Maga még szűz?
- Pontosan! Képtelen voltam elhinni. De azt sem tudtam elhinni, hogy hazudik.
- Miért? - kérdeztem.
- Az isten szerelmére, miért? Nem szenvedhetett hiányt kérőkben!
- Nem is - közölte Xenobia -, csakhogy még sosem találkoztam olyannal, aki
megérdemelte volna ezt az ajándékot.
- Ez komoly? - kérdeztem döbbenten.
- Azt állítja, hogy még sosem volt szexuális kapcsolata?
- Ó, nem - ingatta a fejét a nő, ezt egy szóval sem mondtam. A görögök igen
világias emberek, Mr. Walling, és én nagyon szenvedélyes nő vagyok!
- Nem értem! Akkor most szűz vagy nem szűz?
- Az vagyok. Technikailag.
- Technikailag...
- Bizony! Úgy még senki sem kapott meg.
- De vannak más lehetőségek is - mondtam.
- Erről lenne szó?
- Pontosan - bólintott Xenobia, a tekintetét továbbra is az enyémbe fúrta.
- Tudja, én görög vagyok. Egy kicsit - hogy úgy mondjam - pofára voltam esve.
- Értem, legalábbis azt hiszem - mondtam végül. Röpke szünet után ismét
megszólalt.
- Szeretne megkapni görög módra, Mr. Walling? Ha tud.
- Szeretném megkapni minden lehetséges módon! - mondtam az igazságnak
megfelelően.
- Akkor megkaphat! - mondta Xenobia. Azzal egy folyamatos mozgássorba kezdett.
Hátat fordított nekem, közben a dereka fölé emelte hosszú szoknyáját, lehúzta a
bugyiját és ráhasalt az asztalra, felfedve ezzel a legkáprázatosabb popsit, amit
valaha láttam. Felé léptem, majd beálltam remekbe szabott lábai közé, szorosan a
nyálcsordító ívben feszülő fenék mögé. Közvetlenül előttem állt, és csak annyit
kellett tennem, hogy nekiállok. De ez még nekem is túlságosan hűvös volt.
- Ne olyan gyorsan! - morogtam. Felhúztam az asztalról és megfordítottam. Nagyon
szorosan álltunk egymás előtt. A szemébe néztem. Viszonozta a tekintetemet, de
láttam rajta, komoly erőfeszítésébe került, hogy így tegyen. Azt hitte, meg
fogom csókolni. Én is. Ehelyett inkább felemeltem a kezemet és a mellére
tapasztottam a tenyeremet.
- Ah! - sóhajtott elfúló hangon. Szemben álltunk egymással, az altestünk
egymáshoz tapadt. Gyengéden megemeltem kissé a puha, rugalmas halmokat. Vett egy
lassú, hallható lélegzetet, és még a blúza, valamint a melltartója anyagán
keresztül is éreztem, hogy a mellbimbói megkeményednek. A következő
lélegzetvételnél kissé szétnyitotta a száját. Anélkül, hogy elengedtem volna a
melleit, előrehajoltam és a szám rátalált telt, forró, buja ajkaira. Egy
pillanatig passzív maradt, csupán engedte magát csókolni. Nem állt ellen, de nem
is kapcsolódott be. Az ajka lágy volt és forró, és amikor néhány pillanat múltán
becsúsztattam a szájába a nyelvemet, halk nyögést hallatott. Aztán a nyelve
előbbre csusszant, hogy találkozzon az enyémmel. A szája tágabbra nyílt, és
végül az enyémhez igazította.
Továbbra is csókolóztunk, közben a kezem a melléről a blúza gombjaira siklott. A
nyelve meg sem próbálta megállítani kéjes vizsgálódásomat, sőt, amikor
nekiláttam a gomboknak, a torka mélyéből fojtott, nyöszörgő hangok törtek elő. A
kezével sürgető mozdulatot tett, hogy csináljam gyorsabban. Miután kigomboltam
és lehúztam róla a finom anyagot, megpillantottam pompásan gömbölyödő vállát. A
blúz egy ideig elfeledetten lógott a derekáról, mivel sokkal sürgősebb dolgokkal
kellett foglalkoznunk. Xenobia lágy bőre nagyon izgatóan hatott rám. A csókot
meg nem szakítva kikapcsoltam a melltartóját.
Kissé hátrébb húzódott, hogy rám pillanthasson. A szeme tágra nyílt és
kifürkészhetetlen pillantással méregetett. Lecsúsztattam a finom, vékony anyagot
a melléről. A tekintetem a kebleire esett és elakadt a lélegzetem. A bőre
tökéletes simasága kombinálódott a különleges mediterrán színnel, és ez
rendkívül erotikus ragyogást kölcsönzött a tömör domborulatoknak. A mellbimbói
olyan mélyvörös színben pompáztak, hogy szinte lilának hatottak, és pontosan a
pazar gömbök kellős közepéből emelkedtek ki. Odahajoltam az egyikhez. A nyelvem
a bőr bársonyosságát kutatta. Lassan, apró köröket leírva körülnyalogattam a
mellbimbót, aztán a számba vettem. Finoman majszolgattam, a nyelvemmel
cirógattam, aztán amennyit csak tudtam, a számba vettem a melléből. Egy-két perc
múlva elengedtem, majd odanyalogattam magam a másik bimbóhoz. Időközben a kezem
fel-alá csúszkált a testén. Hallottam a zihálását, közel a fülemhez, aztán
megéreztem a nadrágom elején matató ujjait. Kicsatolta az övemet, kigombolta a
nadrágomat, és lehúzta a sliccemet. Szempillantás múlva a nadrágom és az
alsógatyám a bokámnál volt, és a varázslatosan fürge ujjak igencsak merev
falloszommal játszadoztak.
- Most - zihálta levegő után kapkodva -, csináld! Azzal megfordult és ismét az
asztalra hasalt.
- Kérlek! így már jobb volt. Megint szemügyre vettem a formás, magasra emelt
popsit, aztán rátettem a kezemet és belemarkoltam, majd simogatni kezdtem. A
tevékenységem halk, könyörgő nyögdécselést csalt elő Xenobiából. A feneke fogása
éppolyan jólesett, mint a látványa. Az egyik kezemet a combjai közé csúsztattam,
de ösztönösen összezárta őket, hogy ne érhessem el nőiességének középpontját.
Nem hagyta, hogy magamévá tegyem, de amúgy görögösen mégis az enyém lett.
Mindketten feljutottunk a csúcsra, azután vissza, és még egyszer. Beléhatoltam,
de szűz maradt. Érdekes élmény volt, bár szokatlan. Mindenesetre győztem!
Tudomásom szerint azóta is szűz…